Halált okozó szövődmények

A krónikus veseelégtelenségnek a vesekapacitás értékei alapján 5 fázisa van, a legfontosabbak:

• Korai veseelégtelenség esetén kifejezett klinikai tünetek általában még alig tapasztalhatók.
• Krónikus veseelégtelenségnél egyre inkább előtérbe kerülnek a klinikai tünetek, különösen akkor, ha a veseműködés 25 százalék alá esik.
• Terminális veseelégtelenségről akkor beszélnek az orvosok, ha a vesék már csupán 10 százalékban működnek. Ilyenkor mindenképpen vesepótló kezelésre (dialízisre vagy transzplantációra) van szükség.
• Uraemia: ez egy összetett tünetcsoport, melynek hátterében súlyos veseműködési zavar áll, a szervezet erőteljes tüneteket produkál, általános működési zavar alakul ki. Ez az állapot rendkívül veszélyes, akár gyorsan bekövetkező halálhoz is vezethet.

A szervezet reakciója a veseműködés összeomlására

Ahogy a veseelégtelenség egyre súlyosabb lesz, úgy szaporodik fel a mérgező anyag a vérben. Ez kimerültséget, fáradékonyságot, gondolkodási nehézséget okoz. Az idő előrehaladtával idegrendszeri tünetek jelentkeznek, izomrángások, izomgyengeség és görcsök, majd végtagzsibbadás, egyes területeken érzéskiesés, esetleg mozgásképtelenség. Agyi működészavar, agykárosodás, görcsroham alakulhat ki.

Ezek a tünetek emésztési zavarokat, rossz szájízt okoznak és súlyvesztéshez vezethetnek.

Az előrehaladott veseelégtelenség gyakran bélfekélyekkel és bélvérzéssel társul. A vér fokozatosan, enyhén savassá válik (acidózis alakul ki). A bőr színe sárgás-barnába fordulhat, egyes esetekben a karbamid töménysége olyan magas fokot érhet el, hogy fehér por formájában kikristályosodik a bőr felszínén a verejtékből (urémiás zúzmara). Nem ritka a rendkívül kellemetlen általános viszketés sem.

A vesefunkciók csökkenése több mint tízszeresére növeli a szív- és érrendszeri eredetű halálozás kockázatát. A veseelégtelenségben szenvedő betegeknek gyakran magas a vérnyomásuk, mivel a vese nem képes eltávolítani a feleslegben lévő sót és vizet. A magas vérnyomás agyvérzéshez, a nátrium- és vízvisszatartás szívelégtelenséghez vezethet. Szintén az agyvérzés és infarktus kockázatát növeli, hogy megnő a vérben a trigliceridszint.

A veseelégtelenségben szenvedőknél kezelés hiányában gyakrabban alakulhat ki szívmegállás, kardiomiopátia, súlyos érelmeszesedés, érszűkület, szívelégtelenség, szívburok-gyulladás. Hyperkalaemia is kialakulhat, ilyenkor a vér kálium szintje emelkedik, ez pedig szívritmus-zavarhoz vezet. A krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek kardiovaszkuláris halálozása elérheti a 20 százalékot is.

A vese a vérképzésben is részt vesz, ám veseelégtelenség esetén a vese képtelen elegendő mennyiségű eritropoetint (vörösvértestképzést ösztönző hormon) termelni, ezért a hemoglobinszint csökkenése miatt nem elegendő oxigénhez a szervezet. Más vérképzőszervi elváltozások is kialakulhatnak: például vérzési, alvadási zavarok. Előfordulhat központi idegrendszeri károsodás. A kisebb foszfátürítés miatt a csontok törékenyebbé válnak.

Úgynevezett folyadékretenció állhat be, ami azt jelenti, hogy megduzzadnak a szövetek, amit szívelégtelenséghez vezet, illetve folyadék halmozódik fel a tüdőben.

Végállapotú veseelégtelenségnél közvetlenül vagy közvetve már minden szerv érintetté válik, az általános működés zavart szenved, kómába eshet a beteg. A tüdővizenyő, illetve az agyi ödéma általában már végzetes szövődménye a veseelégtelenségnek.

Ha az idült veseelégtelenségben szenvedő betegek betegségének kiváltó okát nem lehet megállapítani és kiküszöbölni, akkor bekövetkezik a halál.

A nephrológusok szerint a krónikus veseelégtelenségben való elhalálozás csak azért nem nagyobb arányú, mert a betegek jelentős része a keringési betegségekben vagy a cukorbetegség okozta károsodások következtében meghal. A magasvérnyomás-betegség, a cukorbetegség és az elhízás népbetegség, és Magyarországon a lakosság nagy része sajnos dohányzik is. E betegségek hosszútávon kialakuló szövődménye az érelmeszesedés, mely nem kizárólag a koszorúereket, hanem a vese pici ereit is érinti. Ahogyan ezek az erek elpusztulnak, a vese funkciója csökken, és krónikus veseelégtelenség alakul ki. Az említett krónikus betegségekben szenvedő emberek vesekapacitás-értékét évről évre meg kellene mérni. Kizárólag akkor lehetséges – vesevédő vérnyomáscsökkentő, illetve cukorháztartást egyensúlyban tartó – gyógyszeres terápiával, életmóddal és diétával időben kitolni a baj bekövetkeztét, ha tudatában vagyunk annak, hogy már elkezdődött a vese tönkremenésének a folyamata. A statisztikák szerint a veseelégtelenségben szenvedő betegek 70%-a infarktusban, agyvérzésben, keringési elégtelenségben, szívbetegségben hal meg.

Az előbb említett szövődmények nagy része megfelelő kezeléssel, gyógyszerek adásával, illetve dialízissel, az orvos által előírt diéta betartásával és rendszeres kontrollal megelőzhető.