NEMZETI VESE PROGRAM INFORMÁCIÓ

INFO@VESEBETEGSEG.HU

Vesék, kövek, módszerek

Vesegörcs – ez az, amit senki, még az ellenségeinek sem kíván. Hogyan lehet gyorsan, minél kisebb kellemetlenséggel megszabadulni ettől a gyötrelmes szenvedéstől, azaz a kövek okozta fájdalmaktól? – erről érdeklődtünk dr. Kovács Andrástól, a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített kórházai Urológiai Osztályának osztályvezető főorvosától, az orvostudomány kandidátusától.

– Hogyan keletkezik a vesekő?

– A vesekőképződéshez vannak bizonyos hajlamosító tényezők – ilyenek az életmód, az egyoldalú táplálkozás, a kevés folyadékbevitel, az endokrinológiai (belgyógyászati) és hormonális betegségek. A cukorbetegség, az elhízás, a kevés folyadékfelvétel és a mozgásszegény életmód mind elősegíti a vesekőképződést. Nagy csoportot alkotnak még e betegség kialakulásában az anatómia elváltozások, a fejlődési rendellenességek, melyek vizeletpangást hoznak létre a vesében. A pangó vizeletben kicsapódnak az ásványi sók, amelyekből kőképző „magvacskák” alakulnak ki. Ezekre a mikroszkopikus magvacskákra rárakódnak újabb kőképződést elősegítő anyagok. Végül a vizelet fertőződik, amely aztán kedvező táptalajt ad a vesekőképződésnek.

– Milyen tipikus tünetek utalnak erre a betegségre?

– Ha kicsi a kő, akkor könnyen elindul a veséből, és akkor kialakul az úgynevezett uréterkő (vesevezeték-kő), és addig, amíg le nem jut a húgyhólyagig, bizony igen nagy, erős és súlyos görcsöket, fájdalmakat, véres vizeletet, lázat – vagyis akut tüneteket okoz.

– Amennyiben valaki felfedezi magán az említett tüneteket, akkor mire számíthat? Milyen kezelései megoldások lehetségesek?

– Amíg a kő a vesében van, és az felismerhető, kis méretű, addig alkalmazhatjuk a vesekőtől való megszabadulás legegyszerűbb, klasszikus formáját: bizonyos módszerekkel elősegítjük a kő spontán távozását. Ez esetben különböző vízhajtókkal, bő folyadékbevitellel, mozgásra kényszerítéssel, kőhajtó gyógyszerek adásával a betegek „kivizelhetik” a köveket. Általában a kövek 75 százaléka spontán távozik. A nagyobb baj a maradék 25 százalékkal van. Persze, itt már az is befolyásolja a kő eltávolításának lehetőségeit, hogy a kő hol helyezkedik el, mekkora és milyen az összetétele. Mert léteznek bizonyos – kemény – kövek, vagy újraképződő kövek, amelyeket nagyon nehéz összezúzni, így azokat a régi módszerekkel kell eltávolítani.

– Beszéljünk azokról a kövekről, amelyek nem távoznak spontán, hanem visszamaradnak.

– Az egyik legmodernebb lehetőség az úgynevezett vesekőzúzás, amely nem csak a vesében elhelyezkedő, hanem az uréterkő (tehát a vesevezetékben lévő kő) zúzására is alkalmazható. Manapság különböző típusú, modern vesekőzúzó készülékek vannak, melyek lökéshullámokat hoznak létre, a követ fragmentálják, dezintegrálják, aprítják (porítják), és ha a kő, kicsiny, apró darabokra tört, akkor már egyszerűen ki lehet hajtani, a beteg könnyen megszabadul tőlük.

– Tartani kell-e a kezelés ezen formájától: a beteg érez-e bármilyen fájdalmat, kellemetlenséget?

– A vesekőzúzás szinte fájdalmatlan beavatkozás. Egy infúzióból lassan lecsöpögtetett fájdalomcsillapítót, és/vagy un. „bátorító” injekciót kap a beteg, tehát a beavatkozás nem altatásban, nem általános érzéstelenítésben történik. Kivéve a gyermekeknél, hisz ők még nem tudják felfogni az operációt, attól is félnek, hogy a vesekőzúzó berendezés „gumifeje” neki támaszkodik a derekuknak, oldaluknak. Szegények már ettől is megijednek, ezért a gyermekeket – általában 8–10 éves kor – alatt ehhez a műtéthez el kell altatni. Sokkal nagyobb effektivitású egyébként akkor a kő kezelése, mivel a beteg nem „mocorog”, így nem minden hatodik, hetedik lökés éri el a követ, hanem minden lökéshullám a kőre koncentrált. Az a tapasztalatunk, hogy az összeporított, szétzúzott nagy kő, amikor apró darabokra esik szét, már nagyon könnyen és szinte már fájdalommentesen, spontán távozik. Nagyobb baj akkor van, ha ezek a vesekövek megakadnak a vesevezetékben, és úgynevezett „steinstrassét” (kőfüzért) hoznak létre, és beállnak a vesevezetékben. Akkor két lehetőség van: vagy nem, vagy csak nagyon hosszú idő után távoznak, vagy elzárják a vese vezetéket. Ekkor jön a nagy probléma, hisz fertőződik, nem működik a vese, gennyesedik, a beteg belázasodik, és az elzáródás következtében egy nagyon súlyos vesemedence-gyulladás jön létre. Ilyenkor kell beavatkozni valamilyen, még nem biztos, hogy invazív, de egy kevésbé invazív módszerrel, hogy a vizeletet, valamilyen módon deviáljuk, vagyis más irányba vezessük el azért, hogy a vese működését a későbbiekre, hosszú távra is megóvjuk.

– Érdemes ilyenkor újra zúzni a köveket?

– Amennyiben a betegnek nincsenek akut, szeptikus tünetei, nincs láza, akkor természetesen meg lehet próbálkozni újra a zúzással, mert a vesevezetékben lévő köveket is meg lehet célozni, azokat is lehet zúzni. Bizony, az esetek többségében az ismételt vesekőzúzás, az úgynevezett ESWL-kezelés (Extracorporeal Shock Wave Lithotripsy) eredményes lesz, és szerencsés esetben még apróbb törmelékekre sikerül szétzúzni a követ.

– Mi történik, ha mégsem reagál a kő az ismételt zúzásra?

– Amennyiben nagyon nagy kőről van szó, s az a vesében van, akkor percután kőeltávolítást alkalmazunk, amikor is megcélozzuk a beteg vese valamelyik „kehelyszárát”. Azon a kehelyszáron keresztül "bemegyünk" egy punkciós tűvel, azt a csatornát egyre vastagabb és vastagabb tágító szondákkal tágítjuk, majd az 1–1,2 cm vastagságú percután kőeltávolító eszközt bevezetjük a vesébe. Azon keresztül egy optikát juttatunk be a vese üregrendszerébe, és a szemünk ellenőrzése mellett egy ultrahang szondával vagy lézerszondával a követ apró darabokra zúzzuk. Amikor már olyan darabokat érünk el, amelyek kiférnek ennek az eszköznek a 4-5, vagy jobb esetben 6 mm-es munkacsatornáján, akkor ezeket a gyufafej nagyságú, apró törmelékeket eltávolítjuk. Ezen folyamatok során az egész vese üregrendszerét átnézhetjük, és szinte maradványkő nélkül, az összes követ el tudjuk távolítani, ha csak meg nem bújik valamelyik, látótérbe nem hozható kehelyszárban, vagy kehelyvégecskében.

– Milyen kezelési lehetőségek adódnak még?

– Amennyiben a vesevezetékbe jut valami egy primér vesekő, vagy egy vesekőzúzás során elindult kő – és az, hosszú ideig ott stagnál –, akkor van egy harmadik kőeltávolító módszer is, az úgynevezett endoszkópos, vagy uréteroszkópos kőeltávolítási lehetőség. Ekkor a beteg húgycsövén, húgyhólyagján keresztül az azonos oldali vesevezetékbe felhatolunk egészen a kőig. Aztán az eszköz munkacsatornáján keresztül bevezetünk egy kőfogót, amellyel megfogjuk az egész követ, és az eszközzel együtt – ha olyan méretű, hogy átjön a vesevezetéken – egyben kiemeljük, és azonnal, akár a beteg kezébe is adhatjuk. A beteg másnap, vagy két nap múlva a saját lábán távozhat. Ez a beavatkozás természetesen érzéstelenítésben (vagy gerinc- vagy általános érzéstelenítésben, azaz altatásban) történik, mert ez már kicsit hosszadalmasabb és fájdalmasabb beavatkozás. A beteg az érzéstelenítéssel olyan helyzetbe hozható, hogy beszélgetni lehet vele, de fájdalmat nem érez. Ezzel a beavatkozással szinte száz százalékos sikert tudunk elérni. Ha a kő olyan nagy méretű, hogy nem tudjuk egyben kiemelni, akkor egy lézerszállal megcélozzuk és porítjuk a követ. Ennek a lézerszálnak még a legkeményebb típusú kő sem tud ellenállni. Az úgynevezett holmium lézer – amelyet mi is használunk ilyen kövek kezelésére –, nagyon eredményes és végtelenül biztonságos megoldás.

– Mikor alkalmazzák a régi, hagyományos eljárást?

– Ha olyan esettel állunk szemben, amikor az eddig említett módszereket nem tudjuk alkalmazni, mert egy bizonyos anatómiai rendellenesség is jelen van a vesében – ami egyben a kőképződés oka. Ezt is meg kell oldani, mert ha nem oldjuk meg, hiába kőmentesítjük a vesét, 4-5 hónap múlva újra köve lesz a betegnek. Tehát, az anatómiai rendellenességet, azaz a kőképződés okát is meg kell oldanunk. Ilyen esetben nyílt műtéttel, a régi hagyományos, feltárásos műtéttel, vagy pedig egy laparoszkópos műtéttel – a beteg oldalát kifúrva – bejutunk, és a laparoszkópon keresztül a követ is eltávolítjuk. Egyúttal korrigáljuk az anatómiai, fejlődési rendellenességet is, és vesemedence-plasztikai műtéti megoldást végzünk. A feltárásos műtétnek az a hátránya, hogy a beteg derekán, oldalán, bőrén egy 13-14 cm-hosszú műtéti seb, műtéti heg marad vissza. Kozmetikai szempontból nem mindegy, hogy 3-4 kis pontocska, lyuk helye látszik, vagy pedig egy hosszú varratsor hege. Főleg hölgyeknél nem mindegy, akik ugye még bikinit is szeretnének hordani. (Persze már vannak nagyon csinos egyrészes fürdőruhák is, melyek szintén eltakarják ezeket a sebeket.) Fontos szempont ennek a szem előtt tartása is.

– Azért mégiscsak az egészség az első, és a szenvedés megszüntetése, mert úgy tudom – szerencsére nekem még nem volt benne részem, de ismerőseim beszámoltak róla –, hogy a vesegörcs bizony komoly fájdalmakkal jár.

– Az igazság az, hogy én sem „szültem” még vesekövet, meg babát sem, de a hölgyek, akik mindkettőt abszolválták, el szokták mesélni, hogy a vesekő sokkal fájdalmasabb, mint a gyermekszülés. Azért, mert ez utóbbinál a periodikus tolófájások jönnek, elmúlnak, megint jönnek, és elmúlnak vagy enyhülnek. A vesekőtávozás azonban állandó görcsöt, hányást, hányingert, szenvedést okoz, mert a kő ahogy elzárja a vesevezetéket, a mögötte összegyűlt vizelet nagy pangást és feszülést hoz létre az üregrendszerben, amely állandó, kínzó fájdalommal jár, és ami nagyon nehezen szüntethető. Ha sikerül bizonyos kisegítő eljárásokkal a pangó vizeletet elvezetni, a pangást megszüntetni, akkor megszűnnek a beteg panaszai is. A beteg megkönnyebbül, mert csillapodnak a kőtávozással együtt járó kínzó fájdalmak, a tünetek – a hányinger, a hányás, a véres vizelet, láz – és a következményes tünetek, tehát a belek hűdése, vagyis az úgynevezett bélpasszázs zavar is. Ezek megszűntével a beteg általános közérzete és állapota is javul.

– A vese páros szerv – érdemes kő után keresni a másik vesében is?

– Amikor veseröntgent készítünk, akkor mindkét vesét röntgenezzük, tehát nemcsak a kérdéses oldalt. Kétoldali sima veseröntgent, kontrasztanyagos festéses röntgent vagy kontrasztos CT-vizsgálatot végzünk. Ezek során mindkét vesének a működése, állománya, vizeletelvezető rendszere vizsgálat alá kerül, tehát egyszerre vizsgáljuk a páros szervet. Nem feltétlenül fordul elő, hogy ha az egyik oldalon volt kő, akkor a másik oldalon is lesz. Mert – mint említettem – a kőképződést gyakran fejlődési rendellenesség is okozza. Lehet, hogy csak az egyik oldalon van ilyen probléma, akkor viszont megoldjuk, ezt követően mindkét oldalon normális funkciójú és anatómiai konfigurációjú veséje lesz a betegnek. Amennyiben – sajnos van ilyen eset is – később kerül orvoshoz a beteg, a vese áldozatul eshet, mert elgennyed, és olyan súlyos károsodás alakult ki, hogy azt már nem lehet megmenteni.

– Milyen életminőség vár erre a betegre a továbbiakban?

– Az nem betegség, ha a beteg vese-részt eltávolítjuk, és operált veséje marad a betegnek. Amennyiben valakinek egy veséje van, de az egészséges, akkor azzal az egy vesével is teljesen normális életet élhet a társadalomban, sőt dolgozhat, vagy akár sportolhat is. Ismerünk olyan sportolót is, aki egy vesével világbajnokságot nyert, vagy olimpiai érmet szerzett – nem a mozgáskorlátozottak versenyén, hanem az egészségesek olimpiáján. Egy vesével élni tehát nem betegség! Az viszont probléma, ha valakinek van egy rosszul működő, a másik oldalon pedig egy jól működő veséje – az már bizonyos kockázatokat rejt magában. A beteg vesét mindig valamilyen módon kezelni, gyógyítani kell, mert az veszélyesebb állapot, mintha valakinek egy veséje van. Előbbi mindig egy fertőzésforrás, megbetegedési lehetőség, amit igyekezni kell – annak ellenére, hogy páros szerv – rendbe tenni.



Bene Zsolt
Fresenius Medical Care Diaverum B. Braun Vesebetegek Egyesületeinek Országos Szövetsége (VORSZ) Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért Magyar Szervátültetettek Szövetsége