NEMZETI VESE PROGRAM INFORMÁCIÓ

INFO@VESEBETEGSEG.HU

Amit a vesedaganatról tudni érdemes

Az életkor előrehaladásával a gyakoriság nő, főként 50 éves kor felett lehet vele találkozni és férfiakban kétszer gyakrabban.

A vese rosszindulatú daganatai ritkák, az összes daganatos halálozásnak mintegy 2%-át teszik ki. Magyarországi pontos adatok nincsenek a gyakoriságára vonatkozóan, de ha az Egyesült Államok adatait Magyarországra vonatkoztatjuk, fel kell tételezni, hogy évente mintegy 1500 ember betegszik meg vesedaganatban és az éves halálozási ráta 500-ra tehető. A veséből kiindulhatnak jóindulatú daganatok is, ezek gyakoriságára vonatkozóan még becsült adat sincs.

A vese rosszindulatú daganatainak oka nem ismert. Vannak bizonyos tényezők, amelyek a vesedaganat kialakulásának kockázatát fokozzák. Ezek között sorolják fel a dohányzást, az elhízást, a zsíros ételek fogyasztását, bizonyos fájdalomcsillapítók túlzott szedését, a kadmium és azbeszt szervezetbe kerülését (gondoljanak a hőszigetelésre és a ceruza- és gombelemekre). Az életkor előrehaladásával a gyakoriság nő, főként 50 éves kor felett lehet vele találkozni és férfiakban kétszer gyakrabban. Megfigyelték azt is, hogy az úgynevezett néma (tehát nem működő) vesében lényegesen gyakrabban fordulnak elő, ezért a művesekezelésben részesülő, veseelégtelen betegek ilyen szempontból veszélyeztetettebbek. A daganatok több, mint 80%-a a vese állományából, kisebb részben a vesemedencéből indulnak ki. Első sorban a véráram útján a tüdőbe, csontokba, agyba adhat áttétet.

A vesedaganat tünetei nem jellegzetesek. Sokszor csak szűrővizsgálaton vagy egyéb panaszok (pl. epekövesség, baleset) miatt végzett hasi ultrahangvizsgálat veti fel a daganat lehetőségét. A régebbi tankönyvekben leirt jellemző tünetek, mint a láz, a véres vizelet csak előrehaladott betegségben figyelhető meg. Gyakran bizonytalan deréktáji nyomó fájdalom, megmagyarázhatatlan gyors fogyás, fáradékonyság, vérszegénység hívja fel a figyelmet a betegségre, de ezek a tünetek más daganatos betegségben is gyakorta előfordulnak. A véres vizelet akkor jelentkezik, ha a daganat a vesemedencéből indul ki vagy a daganat eléri, beszűri a vesemedencét is. Előfordul, hogy a beteg csont vagy ízületi fájdalmakra panaszkodik, ilyenkor rendszerint a csontokban áttéteket találunk és az elsődleges daganat kutatása során derül ki a vesedaganat.

A fizikális vizsgálat során, ha már a daganat előrehaladott állapotban van, esetleg tapintható az elváltozás, de a kisebb daganatok a leggondosabb vizsgálattal sem észlelhetőek.

A laboratóriumi vizsgálatok sem adnak megfelelő támpontot. A magasabb vérsejtsüllyedés, a vizeletben észlelhető vér, az említett vérszegénység számos más betegségben is előfordul. Mindezek alapján azt lehet mondani, hogy a vesedaganat korai felismerése többnyire szerencse kérdése.

Ha a vesedaganat gyanúja a panaszok vagy bármelyik tünet alapján felmerül, megfelelő sorrendben kell a szükséges vizsgálatokat elvégezni.

A hasi ultrahangos vizsgálat nagy pontossággal el tudja különíteni a cisztát a daganattól, de arra vonatkozóan nem ad biztos támpontot, hogy a daganat jó- vagy rosszindulatú. Az ultrahangos vizsgálatnak is vannak korlátai, mert fél centiméternél kisebb elváltozást csak nagyon korszerű készülékkel, nagy gyakorlattal rendelkező szakember tud felismerni.

Számítógépes röntgenvizsgálat (CT) vagy mágneses rezonanciavizsgálat (MRI) finomabb elváltozásokat is felfedezhet. Sokszor CT, az MRI de az újabban előszeretettel alkalmazott pozitron emissziós vizsgálat (PET) alapján sem lehet elkülöníteni a jó (adenoma, onkocitoma) és a rosszindulatú (carcinoma) daganatot. Ilyenkor szükség lehet a sejt- vagy szövetminta vételére.

Szövettani vagy sejtminta vétele a vesék rejtett helyzete miatt csak ultrahang- vagy CT vezérlettel, irányítással lehetséges. A sejtminta-vétel (citológia) vékony tűvel minimális fájdalom mellett kockázatmentesen elvégezhető. A vastag tűvel történő szövetminta vétele valamivel nagyobb kockázattal, a vérzés veszélyével jár, de megbízhatóbb eredményt ad.

A vese izotópos vizsgálata annak megítéléséhez szükséges, hogy az ellenoldali vese működése elegendő-e, ha a beteg vesét eltávolítják.

A csontváz izotópos vizsgálata érzékeny módszer a daganat okozta csontáttétek kimutatására.

A mellkas röntgenvizsgálata, de még inkább a mellkas CT vizsgálata a kivizsgálás része, mert a vesedaganat gyakran képez áttéteket a tüdőkben.

A fentiekből kiderül, hogy a veséből kiinduló rosszindulatú daganatok rendszerint nem okoznak jellegzetes panaszokat és tüneteket, egymástól a két fajta daganat szövettani vizsgálat nélkül gyakran nem különíthető el.

A vesedaganat kezelésében többféle eljárás ismert, rendszerint ezek kombinációját alkalmazzák.

Sebészi eljárás: Kisebb, négy centiméternél nem nagyobb és az alsó vagy a felső pólusban elhelyezkedő, a környezetétől elhatárolt daganat esetén úgynevezett szervmegtartó műtétet (csonkolás) lehet végezni, de ehhez szükséges az eltávolított részlet azonnali szövettani vizsgálata. Amennyiben a szövettani vizsgálat azt bizonyítja, hogy az eltávolítás az ép szövetben történt, ezzel a beavatkozással is megelégedhetünk. Ugyancsak szervmegtartó műtétre kell törekedni abban az esetben, ha a daganat kétoldali, a beteg veseműködése egyéb okok miatt jelentősen károsodott vagy a betegnek csak egy (a daganatos) veséje van. Más esetekben a vese eltávolítása indokolt.

A veseeltávolítást napjainkban a jelentősen kisebb megterheléssel, gyorsabb felépüléssel járó laparoszkópos technikával végzik.

Alternatív eljárás a vese verőerének elzárása érfestéses technikával. Ezt néha nagy kiterjedésű daganatoknál a műtét előtt is el szokták végezni, mert a műtét alatti vérzés és vérveszteség így jelentősen csökkenthető, a daganat pedig megkisebbedik, könnyebben eltávolítható. Végleges megoldásként akkor alkalmazzák, ha a beteg idős és általános állapota, kísérőbetegségei miatt a műtéti kockázat nagymértékben fokozott, illetőleg ha a vizsgálatok alapján meg lehet állapítani, hogy a daganatos vese technikailag - előrehaladott állapota miatt - sebészi úton nem távolítható el.

Újabban terjed a radiofrekvenciás ablációnak nevezett módszer. Ennek során ultrahang irányításával egy tűt vezetnek be a daganat közepébe és azt felmelegítve pusztítják el a daganatos szövetet.

Áttétek kezelése: ha a csontban levő áttétek töréshez vezetnek, akkor a törések műtéti egyesítése és rögzítése indokolt lehet. Ugyancsak sebészeti (gerincsebészeti) beavatkozásra lehet szükség a csigolyákban elhelyezkedő áttétek esetén a fájdalom és az idegkárosodás (bénulás) megelőzésére. Ezekkel a beavatkozásokkal a betegséget meggyógyítani nem lehetséges, de a beteg életének meghosszabbítása, az életminőség javítása sikerül.

Utókezelés: A kezelés formáját az onkológus szakember, az összes lelet és a szövettani eredmény ismeretében határozza meg. Jó eredményeket lehet elérni a sebészi kezelés kiegészítéseként alkalmazott onkológiai kezeléssel.

A daganatos betegek gondozása: az orvos feladata, hogy a daganatos beteget, életének ezen súlyos szakaszán, megfelelő humánummal átvezesse megadva a gyógyulás reményét. Szükséges azonban a rendszeres ellenőrzés is.

Gyógyulás: minden daganatos betegség esetén döntően befolyásolja a gyógyulást az, hogy milyen stádiumban került felismerésre. Az ultrahangos vizsgálatok elterjedése előtt rendszerint már előrehaladott állapotban kerültek a betegek műtétre és nem álltak rendelkezésre a mai korszerű gyógyszerek, az áttétek sebészi eltávolítását sem végezték, az eredmények meglehetősen elszomorítóak voltak. Ma, a korai stádiumban felfedezett és megfelelően kezelt betegek 90-95%-a meggyógyul, munkaképességét visszanyeri.



Dr. Alföldy Ferenc professzor
Fresenius Medical Care Diaverum B. Braun Vesebetegek Egyesületeinek Országos Szövetsége (VORSZ) Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért Magyar Szervátültetettek Szövetsége