Művesekezelés - dialízis

Ha a vesék már nem képesek megfelelően ellátni a feladatukat, az kihatással van az egész szervezetre. Ennek következtében nem tudja kiválasztani az elfogyasztott folyadékot, a szervezetben keletkező vizet és az anyagcsere folyamatok során keletkezett mérgező anyagokat (kreatinin, karbamid). Ugyanakkor az értékes fehérjéket nem tudja visszaszívni, a vizeletben fehérje jelenik meg. Ezért alakul ki a szervezet „vizesedése” (ödéma), magas vérnyomás és a szervezet mérgezettségi állapota. A visszatartott mérgező anyagok a többi szervet is károsítják.

Ha a vese kiválasztó funkciója 10-15 % alá csökken, az már igen komoly következményekkel jár, a vér méreganyag-tartalmának jelentősebb emelkedését az orvosok urémiának nevezik. A hosszú ideje fennálló, kezeletlen urémia végzetes lehet. Az előrehaladott veseelégtelenség kezelése során az orvos mindenekelőtt elhárítja az urémia életre veszélyes tüneteit, de a hosszútávú cél mindvégig az, hogy a beteg visszanyerje egészségét, és mindennapjai – beleértve a munkavégzését és a társadalmi életét - visszazökkenjenek a normális kerékvágásba.

A legjobb és legtökéletesebb vesepótló kezelési eljárás egy egészséges donorvese sikeres beültetése. Egyes statisztikák szerint napjainkban Magyarországon 6-10 ezren járnak krónikus művese kezelésre (dialízisre). Közülük mintegy 700-an vannak a transzplantációs várólistán, évente 300 körüli átültetés történik. Az arányokból is látszik, hogy a krónikus vesebetegségek – legalábbis átmenetileg – úgynevezett “művese” kezelést tesznek szükségessé. Ezt az eljárást “dialízisnek” nevezzük.

A dialízis-ellátás a hazai egészségügyi magánosítás sikertörténete, a Magyarországon hiányzó egészségügy szolgáltatást magáncégek szervezték meg és indították a 90-es években az akkor legmodernebb színvonalon. Kezdetben évente, átlagosan 500 dialízis-kezelést indítottak, már a várólistára kerülés is szigorú feltételekhez (pl. életkori határ) volt kötve. A veseelégtelenséggel élők számának folyamatos emelkedése és a terület technikai fejlődése mellett egyre nagyobb kapacitással dolgoztak a folyamatosan gyarapodó számú műveseállomások, később lehetőség lett mobil művesegépek alkalmazására, azaz helyhez kötött betegek számára is elérhetővé vált a kezelés. Ma csak a kezelési protokollokba lefektetett orvosszakmai feltételek teljesüléséhez kötött az, kinél indítható a dialízis, aki ennek megfelel és hozzájárul, az hozzájut. Ugyanakkor tudni kell, hogy az erre fordítható egészségbiztosítói támogatás egy évre megszabott, (a kassza zárt), így minél több betegnél indul kezelés, annál kevesebb pénzt ad érte esetenként a biztosító.

Más változások is jellemezték az elmúlt éveket. Míg korábban a gyulladások vezették a veseelégtelenséghez vezető kóroki listát, mára a krónikus vesebetegség legáltalánosabb oka, különösen idős betegekben a cukorbetegség (diabétesz mellitusz) és a magasvérnyomás-betegség (hipertónia). Nem csak a gondozottak száma nő, hanem az átlagéletkoruk is emelkedik – mutatják a statisztikák: a művesekezelésben részesülő betegek 58 százaléka 60 éven, 35 százaléka pedig 70 éven felüli. Ami különösen riasztó, hogy növekszik az akut (sürgősséggel megkezdett) dialízisek száma, mint arról a szakértők a legutóbbi Vese Világnapján is beszámoltak: az évente dialízis programba kerülők csaknem 70 százalékánál hirtelen kell elkezdeni a kezelést, mert maguk sem tudták, hogy az évek óta fennálló, szerteágazó panaszaik mögött, vagy éppen a már ismert, de nem jól kézben tartott betegségeik következtében a veséjük elégtelenül működik.