NEMZETI VESE PROGRAM INFORMÁCIÓ

INFO@VESEBETEGSEG.HU

A szervátültetések törvényi szabályozása

Más és más kérdések kerülnek előtérbe, ha az átültetésre szánt szerveket élő donorból és mások, ha holttestből távolítjuk el.

Az aneszteziológia és intenzív terápia fejlődése korábban elképzelhetetlen technikai bravúrok végzését tették lehetővé a sebészek számára. A teológia, a filozófia, a jog és etika területén jelentős változások következtek be, új megvilágításba került a halál fogalma, a személyiségi és betegjogok új arculatot kaptak és az orvosi etika is jelentős változáson ment keresztül, kialakult a bioetika.

Átültethető szervek forrása háromféle lehet. Származhat más fajból, élő emberből vagy holttestből. A más fajból történő átültetés (heterotranszplantáció, xenotranszplantáció) jelenleg számos ok miatt nem lehetséges. Marad az élő vagy halott ember testéből történő szervátültetés. Az átültetendő szervhez való hozzájutás módja is háromféle. Vagy adjuk önként, vagy elvesszük a törvény által meghatározott keretek között vagy megvesszük pénzért. El kell tehát dönteni, hogy élünk-e valamelyik lehetőséggel vagy sem.

Más és más kérdések kerülnek előtérbe, ha az átültetésre szánt szerveket élő donorból és mások, ha holttestből távolítjuk el.

Donort érintő jogi szabályozás

Az élő donorból történő szerveltávolítás jogilag viszonylag egyszerűen szabályozható: többnyire genetikai rokonság, önkéntesség, ingyenesség, kényszermentesség és a tájékozott hozzájárulás a feltétele.

Halottból származó szerveltávolítás esetén a jogi szabályozás alapvetően kétféle formában valósul meg. Az egyik a tiltakozás hiánya, mint feltételezett beleegyezés (presumed consent, opting out) került be a jogi szabályozásba és gyakorlatba. A tiltakozás hiányára alapuló un. erős forma (amikor a törvényes képviselő hozzájárulását nem kell megszerezni) a tiltakozó nyilatkozat hiányában a holttestből a szervek és szövetek eltávolítását átültetés céljából minden különösebb korlátozás nélkül lehetővé teszi, vagyis hátramaradottak (törvényes képviselők) hozzájárulása nélkül, vagy tiltakozásuk ellenére is elvégezhető.

A tiltakozás hiánya, mint feltételezett beleegyezés un. gyenge formája tiltakozás hiányában megengedi a szervek szövetek eltávolítását, azonban a hátramaradottak (törvényes képviselő) hozzájárulásának feltételéhez köti.

A másik alapvető szabályozás, amely megköveteli a donor még életében tett hozzájárulását halála esetén szerveinek eltávolításához és átültetéséhez (pozitív beleegyezés, opting in, contracting in). Ez azt jelenti, hogy minden cselekvőképes ember még életében hozzájárulását adhatja ahhoz, hogy halála esetén szerveit átültetés céljából eltávolíthassák és ezt valamilyen módon a kezelőorvosok tudomására hozza. Ez történhet az úgynevezett donorkártyával, vagy más módon (jogosítvány, személyazonosító irat, számítógépes rendszer stb.) rögzítik ezt az elhatározását. Mindhárom szabályozás mellett és ellen is szólnak érvek. A WHO (World Health Organization), a WMA (World Medical Association) a Helsinki Deklaráció és az Európa Tanács ide vonatkozó ajánlásaival egyet lehet érteni, miszerint egyik szabályozás sem nem jogosabb, törvényesebb, etikusabb a másiknál és nem kifogásolható bármelyiknek az alkalmazása.

Törvényi szabályozás

Élő személy testéből más személy testébe történő átültetés céljából csak olyan páros szerv egyikét vagy szervrészletet (szegmentet, lebenyt) szabad eltávolítani, amelynek eltávolítása nem okoz súlyos és maradandó fogyatékosságot, vagy jelentősebb funkciókiesést. (Pl. páros látószerv, hallószerv nem távolítható el, de az egyik vese, a máj egy részlete, a bél egy szegmentje, pancreas részlete, tüdőlebeny eltávolítható.) A beavatkozásnak a tájékozott beleegyezésen kell alapulnia, ellenszolgáltatástól, megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentesen kell történnie. (Itt meg kell említeni, a genetikailag rokonok között az átültetés jogi szempontból – figyelemmel a fentiekre – minden további nélkül elvégezhető.) Kivételesen kerülhet sor nem genetikai rokonok (érzelmi rokonok) között is az átültetésre, ebben az esetben a kórház (intézmény) etikai bizottságának kell vizsgálnia, hogy a donor és recipiens között valóban szoros érzelmi kapcsolat áll fenn és a többi, felsorolt elvárások is teljesülnek. A kiskorú testéből történő szerveltávolítást transzplantációs céllal a törvény tiltja, csak csontvelő, őssejt vagy más regenerálódó szövet átültetése esetében engedi meg.

Agyhalál állapotában a szerveltávolítás átültetés céljából csak akkor kezdhető meg, ha az elhunyt életében nem tett tiltakozó nyilatkozatot. A tiltakozást közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, írásban, kivételesen szóban lehet megtenni személyesen, ajánlott postai küldeményben vagy a háziorvos közreműködésével. Ennek pontos szabályozását egészségügyi miniszteri rendelet szabályozza (18/1998 EüM rendelet, 38/1999 EüM rendelet). Ha az Országos Transzplantációs Nyilvántartásban a halott tiltakozása nem szerepel és a rendelkezésre álló idő alatt írásos nyilatkozat nem található meg, akkor a tiltakozás hiányát vélelmezni kell.

Az agyhalál állapotát háromtagú orvosi bizottság jegyzőkönyvben rögzítve állapítja meg, mindhárom tagja egymástól független, egybehangzó megállapítása alapján. Nem lehet a bizottság tagja az, aki a szerv eltávolításában, átültetésében részt vesz, és ki van zárva a recipiens kezelőorvosa is.

Csak a 154. Törvény hatálybalépése után került sor a Büntető Törvénykönyv módosítására, amelyek a szervátültetéssel kapcsolatos esetleges visszaélésekre vonatkoznak. A BTK 173./H és I pontjai szólnak az önrendelkezési jog megsértése és az emberi test tiltott felhasználása kérdéséről. A büntetőtörvénykönyv páratlanul szigorúan rendelkezik, ami nem jelent semmiféle fenyegetést a szakmájukat tisztességesen űző egészségügyi dolgozókra.

Az Európa Tanács Egészségügyi Bizottsága létrehozott egy szakértői csoportot, amely felülvizsgálja időszakosan azokat az irányelveket, amelyeket az európai közösség országaira nézve tanácsolnak figyelembe venni. Az Európa Tanács által jóváhagyott irányelveknek összhangban kell lenniük az emberi jogokra, méltóságra, biomedicinára vonatkozó ajánlásokkal. A magyar hatályos törvények és rendeletek az Európa Tanács irányelveinek megfelelnek.

Az orvostudomány folyamatos fejlődése, változása miatt sem a jogi, sem a szakmai kérdések nem záródtak le és nem is fognak soha nyugvópontra jutni.




Dr. Alföldy Ferenc
Fresenius Medical Care Diaverum B. Braun Vesebetegek Egyesületeinek Országos Szövetsége (VORSZ) Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért Magyar Szervátültetettek Szövetsége