Hagyományteremtő szándékkal rendez megemlékezést a Magyar Nephrologiai Társaság 2012. április 12-én, Korányi Sándor belgyógyász professzor halálának évfordulóján a fiumei úti Nemzeti Sírkert Panteonjában, a hazai modern nephrológia úttörőjének sírjánál. E napot ez évtől a Magyar Nephrológia Emléknapjaként tartják számon a tudományterület képviselői. A sírnál 11 órakor a MANET nevében Dr. Radó János egyetemi tanár, illetve a belgyógyászok alapította Korányi Társaság nevében Dr. Szathmári Miklós egyetemi tanár tart beszédet, felidézve Korányi professzor szakmai életművének máig érvényes felfedezéseit.

A nephrológiai Társaság eddig is nagy becsben tartotta Korányi professzor emlékét, legrangosabb társasági-tudományos díját is róla nevezte el. Dr. Reusz György professzor, a társaság elnöke elmondta, fontosnak tartják az emlékezést a nagy elődök példaértékű szakmai munkájára, tudományszervező tevékenységére, mint ahogyan – a napi gyógyító-oktató és kutató tevékenységen túl – a szakmaterület időszerű kérdéseire, korszerűsítésére is hangsúlyt fektetnek. Ezért készülnek sorra a kollégákat segítő korszerű szakmai útmutatók. A tavaly elindult Nemzeti Vese Program kapcsán kiemelte a nemrégen elkészült Cselekvési Tervet, amelyben az érintett orvosszakmák képviselőinek konszenzusos véleménye alapján vették sorra: milyen konkrét szakmapolitikai döntésekre és változtatásokra van szükség annak érdekében, hogy az ellátás szerkezete és finanszírozása kielégíthesse a nefrológiai területén adódó igényeket.

Korányi Sándor orvosi diplomájának megszerzése után apja, Korányi Frigyes belgyógyász professzor klinikáján lett tanársegéd. A lexikonok tanúsága szerint a legkülönbféle tudományterületek izgatták, 1901 és 1907 között belgyógyászati diagnosztikát és idegkórtant adott elő, 1909-től 1936-ig a III. sz. Belklinika egyetemi tanára, iskolateremtő igazgatója volt. A belgyógyászat számos területével foglalkozott: a szív ritmuszavarainak kórtanával, a cukorbetegséggel, a vörösvérsejtszám szaporodásának mechanizmusával, a hastífusz gyógyításával, gerontológiai problémákkal, azonban elsősorban a vesepatológia nemzetközi hírű szakértőjeként tartották számon. Ő határozta meg elsőként a veseelégtelenség fogalmát, több, máig érvényes felismerését tartja számon a tudománytörténet. Sokat foglalkozott a tuberkulózissal; az első világháború idején megszervezte e hazai népbetegség tömeges, szanatóriumi gyógyítását. A gyógyászatban az elsők között hangoztatta a fizikai-kémiai módszerek fontosságát. Modern szemléletmódja évtizedekre meghatározta a magyar belgyógyászat fejlődését.

 

További híreink